A babák születésük után kb. a 3-6. héttől úgy féléves korukig gőgicsélnek. A gőgicsélés nyelvfejlődési funkciója a hangképzés előkészítése: ugyanis ugyanazokkal a szervekkel történik, amelyekkel később majd a beszéd hangjait is létrehozzuk. Fontos szerepe van tehát a beszédfejlődésben: felkészíti, edzi a majdani beszédképzés megfelelő szervi hátterét. A gőgicsélés nyugodt állapotú, csendesebb és alacsonyabb hangfekvésű, dallamos hangadás. Ami pedig kiváltja és fenntartja: a mozgás és a hangzás élménye, öröme.
https://www.youtube.com/shorts/DddV2W-XDMU
Fontos megjegyezni, hogy a siket csecsemők is gőgicsélnek, kb. 6-9 hónapos korukig. Ezért tehát a gőgicsélés beindulása nem megbízható jele annak, hogy a csecsemő jól is hall (a hallást másképp teszteljük ebben az életkorban, erről a korábbi bejegyzéseimben olvashatsz). A siket babák gőgicsélését nem a hangélmény, hanem a mozgástevékenység érdekessége táplálja. Ugyanakkor, ha még 2 hónaposan sem gőgicsél a gyermek, annak hátterében neurológiai zavar is állhat, tehát érdemes vele szakorvoshoz fordulni.
A gőgicsélés kezdetben egyféle hangjelenségre korlátozódik (leginkább az ö és á magánhangzókhoz közelít). Később a kicsik ezeket ismételgetik, még később új hangminőségekkel is bővül a repertoárjuk. Amikor elkezdik meglévő hangkészletüket kombinálni, ilyesmi kapcsolatok születnek (kb. a 3. hónap elején): gii, göö, aj, áj, ej, öj, öh, áh, uh, eju, áju, öhö… A gőgicsélésben nagyon sok a nazális (azaz orrhang), de a 6. hónaptól megjelennek a pergő hangok is (Schnell, 2016) – itt nem az r szabályos képzésére kell még gondolni, hanem pl. ajakpergetésre.
A 3. és a 6. hónap között a csecsemők már majdnem tudatosan utánoznak bennünket. De van egy másik nagyon fontos szociális funkciójuk is ezeknek a megnyilvánulásoknak: elég megbízhatóan jelzik a gyermek aktuális érzelmi/indulati és felhívó/megszólító állapotát.
Körülbelül a 4. hónaptól megjelenik a csecsemők kommunikációs eszközkészletében a szociális mosoly is. Míg életük első 4 hónapjában csaknem mindenkire rámosolyogtak (ami egy természetes társas ösztön, a kapcsolatfelvételt szolgálja), addig ettől az életkortól kezdve a nevetés már majdnem érzelmi kommunikáció lesz. Megjelenik a torokból képzett kuncogás, amelyhez a nyelv vízszintes és függőleges mozgására, valamint a hangajkak használatára is szükség van. Ez az édes kis gőgicsélő korszak aztán azzal zárul, hogy a 10. hónap környékére a mosolyt már nem „ingyen” adják a kicsik: az bizony csak a közvetlen, ismerős környezetnek jár, az idegeneknek már nem annyira.
Felhasznált irodalom:
Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.
Schnell Zsuzsanna 2016. Az elme nyelve. Budapest: Akadémiai Kiadó.
