Az óvodás korú gyermekek alkotó módon vesznek részt anyanyelvük rendszerének felállításában. Megfigyelhető, hogy rendhagyó ragozású főneveket szabályosan ragoznak (pl. lovat helyett azt mondják, hogy lók), tárgyesetnek vélik a szótövet (kérek sajt). Ugyanakkor az egyetemes nyelvtani szabályok ellen nem vétenek: nem mondanak olyasmit, hogy házni, olvashoz… Mindezek a tények bizonyítják, hogy a nyelvtani kompetenciánkat egyfajta biológiai alapként, amolyan nyelvi ösztönként hozzuk magunkkal – legalábbis a gyökereit (Pinker, 1999).

Az is bizonyos, hogy az óvodás gyerekek saját tapasztalataiknak abszolút érvényességet tulajdonítanak. Az elvont gondolkodás képessége csak később, kisiskolás korban alakul ki az embernél. Az óvodások egocentrikus gondolkodásának jellemzője, hogy eleinte nem képesek a perspektívaváltásra (azaz: a másik/mások szempontjából értékelni a világot), majd csak 4-5 éves kortól kezd fejlődni ez a képességük. Ugyanakkor az egocentrizmusra nagy szükségük van: fontos az önállóságuk és az egészséges éntudatuk kialakulásához. A gyerekek az „egoizmusukon” keresztül élik meg aktív, cselekvőképes énjüket, később pedig ennek segítségével fognak majd megérteni másokat. Az egocentrikus gondolkodással együtt jár az egocentrikus beszéd. Jellemzői a látszólag önmagukhoz intézett hosszú monológok, amelyek egyébként a problémamegoldásban segítik őket (idézzük csak fel, hogyan rakosgatja a kicsi hangosan a kockákat: a zöldet ide teszem, a pirosat mellé, akkor még pont marad helye a…), továbbá időközben kvázi saját magukat bátorítják, erősítik az önbizalmukat. Ezek a monológok azért látszólagosak, mert valójában ugyanúgy a kapcsolatteremtési szándék motiválja őket: ez abból tudható, hogy ha a környezet nem kapcsolódik be, nem reagál…, akkor hamarosan el is apadnak az ilyen típusú nyelvi megnyilvánulásaik.

Míg a 2 éves kort általában „Mi ez?” korszaknak szokás hívni, a 3 éveseké a „Miért?” korszak. A sok miért-kérdés támogatja a nyelvtani kompetencia fejlődését. Ám tudnunk kell, hogy a nyelv tükrözi a gondolkodást: pl. csak akkor tud egy olyan mondatot megfogalmazni, amelyben egy személy eltűnik, majd visszajön, amikor már tisztában van a tárgyállandósággal (azaz: attól, hogy anya most kiment a szobából, itt hagyott az óvodában…, még ugyanúgy „megvan”, úgymond állandó).

Az alábbiak azoknak a szülőknek nyújtanak egy kis iránymutatást, akik kíváncsiak arra, melyik életkorban melyik nyelvtani szerkezetet vagy szabályt „illik” már tudni a gyermeknek, ha rendes mederben folyik a nyelvfejlődése:

- 3 évesen általában megvan már a toldalékok nyújtott formája (pl. róka, rókát).

- 5 évesen megszilárdul a kötőhang funkciója (pl. hal-a-t).

- 6 évesen használják már a rövidülést (pl. madár, de madarat). Ugyanakkor a hangzókivetés csak 8 éves kor körül állandósul (pl. majom, de majmot).

- 4-5 évesen nem tökéletes még a személyes névmások birtokos esete (pl. tiem (=enyém), őnek (=neki). Általában csak a birtokost jelölik: „Apáé autó.”

Ne ijedjünk meg az ún. hullámvasút-jelenségtől! Ez azt jelenti, hogy bizonyos nyelvtani morfémákat, amelyeket 3-4 évesen már szabályosan használt a gyermek, 5 éves kora körül elkezd rosszul használni. Ez egy átmeneti állapot (hullámvasút), amikor valójában okosodik az óvodás. Ennek lehet az a magyarázata, hogy pl. 3 évesen már jól használta a ló többes számú alakját (lovak), de csak utánzásos alapon. 5 évesen rosszul toldalékolja (lót), de csak rövid ideig, ugyanis hamarosan értelmileg stabilizálódik nála a helyes alak.

Az óvodás kor a verbális mámor időszaka. Szó-szinten mire iskolába lép, már minden hangot helyesen ejt a gyermek, sokat és szívesen beszél. Szókincsében eleinte túlsúlyban vannak az igék, de a korszak végére elsajátítja az utolsó szófajokat is (pl. a névutókat), a nehéz grammatikai szerkezeteket (pl. a feltételes módot), s képes lesz bonyolultabb mondatszerkezeteket használni. 3 évesen a legtöbbet a dialógusokon keresztül tanul, tehát társalogjunk velük sokat, mert ez számukra a természetesen nyelvtanulási keret! 4 éves korban kezdenek el összefüggő elbeszéléseket alkotni.

A beszédfeldolgozás fejlődését 3 éves életkorban nagyban segíti a vizuális információ: a szájmozgás, a mimika. 4 évesen már a grammatika nyújt egyértelmű fogódzót. A szókapcsolatokat ilyenkor még jobban értik, mint a szavakat. Óvodás korban fokozatosan alakul ki a beszélő- és kontextusfüggetlen hangazonosítás (azaz: mindegy, hogy ki ejti ki a hangsort, akkor is megérti). Amennyiben azt tapasztaljuk, hogy sokáig megmarad a gyermek kulcsszóstratégiája, az a beszédészlelés zavarát sejteti, érdemes erre irányuló vizsgálatot kezdeményezni.

Tipikus nyelvi fejlődés esetén a 3 év körüli gyermek kb. 1000 aktív szóval érkezik az óvodába (de passzív szókincse, azaz, amit megért, akár ennek tízszerese is lehet!), s az óvodás évei végén, 6 éves korában kb. 8-10 ezer szavas aktív szókinccsel kezdi meg az iskolát.

Irodalom

Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.

Schnell Zsuzsanna 2016. Az elme nyelve. Budapest: Akadémiai Kiadó.

Pinker, Steven 2006. A nyelvi ösztön. Budapest: Typotex Kiadó.