Amikor a nyelvfejlődés szakaszait megpróbáljuk életkori bontásban bemutatni, kb. 1 és 3 éves kor között beszélünk a kisgyermekkori nyelvi változásokról. A gyermek nyelvi fejlődését ebben az életkorban még nagymértékben befolyásolja a beszélő környezet tudatos beszédnevelő munkája. Ekkoriban működik a legerőteljesebben az utánzási reflex, így fontos, hogy a beszédet magasabb beszédszínvonalú környezettől sajátíthassa el a gyermek. Szemléletes (ellen)példa erre az ikergyermekek beszédfejlődése: ők ugyanis a legtöbb időt egymás társaságában töltik, így gyakran alakul ki közöttük egy saját nyelv, amit csak ők értenek, ám nyilván ez egy alacsonyabb színvonalú, mások számára érthetetlen jelrendszer.

1 éves korukra a gyermekek egyre tudatosabban használják gagyogó hangsoraikat. Társalgásukban megjelenik a kölcsönösség igénye. Világszerte jellemző, hogy kb. ebben az életkorban teszik meg az első lépéseiket (tehát elindul a járásfejlődés) és ezzel párhuzamosan mondják ki az első értelmes szavaikat. Első mondataik is egyszavas közlések lesznek, ezeket idegen szóval holofrázisoknak hívjuk a nyelvészetben. Természetesen sok még a kiejtési hibájuk, nem ismerik még a ragozást és a nyelvtani szabályokat. Nyelvtani ismeretek híján eleinte pl. a fontosságot indulatokkal (indulatosabb kiejtéssel) helyettesítik.

Az 1,5 éves kisgyermek szókincse tipikus fejlődés esetén kb. 30-50 aktív szó, de passzív szókincsük ennek 10-szerese is lehet (Cole – Cole, 2006). Aktív szókincsen azoknak a szavaknak az összességét értjük, amelyeket mindennapjainkban aktívan használunk, könnyen és gyorsan előhívunk, míg passzív szókincsünkbe olyan szavak tartoznak, melyeket megértünk ugyan, de mi magunktól nem, vagy nemigen szoktuk őket előhívni, kimondani (Gósy, 2005). A kisgyermekek jellemzően hamarabb sajátítanak el főneveket, utána igéket, s csak később jönnek az egyéb szófajok. Jellemző szótanulási mintázat, hogy előbb egy hangutánzó szóval illetik a jelöltet, később a becenevét, majd a teljes nevét tanulják meg: pl. bú – boci – tehén. Gyakran túláltalánosítanak: ez azt jelenti, hogy pl. minden négylábú, szőrös állatot cicának hívnak. Az aluláltalánosítás ritkább jelenség: ilyenkor, ha pl. van a családnak egy cicája, akkor csak ő a „cica”, s ha az utcán vagy a szomszédban meglát a gyermek egy másik macskát, vele már nem köti össze ugyanezt a hangsort.

1,5-2 éves korban fedezik fel a gyermekek a nyelv szimbolikus természetét. Ezt az időszakot szókincsrobbanásnak szokás nevezni: a kisgyermekek naponta akár 6 új szót is képesek ilyenkor megtanulni. Így a kétévesek szókincse már elérheti a 300-at. Megjelennek a kétszavas közlések, az ún. távirati beszéd (pl. ha azt mondja, hogy „Apa bú.”, az valami olyasmit jelent, hogy apa szomorú vagy haragszik). Ez a jelenség a világ minden táján egyformán jellemző a gyermekekre. A nyelvtani viszonyokat egyelőre még a szupraszegmentumokkal (dallam, hangsúlyváltozás, nyomaték, szünetek), illetve a szórend variálásával juttatják kifejezésre.

A szókincsrobbanással párhuzamosan elindul a beszédmegértés nagy ütemű fejlődése is. 2 és 3 éves életkor között a nyelvtani szabályok használatában is látványos előrelépés történik, illetve a pragmatikai kompetencia gyökerei is itt ültetődnek el – ezekről a fejlődési mérföldkövekről olvashattok majd a következő bejegyzésben.

De nézzük még meg, mi az, ami esetleg figyelmeztető jel lehet a kisgyermekkori nyelvi viselkedést illetően - a későbbiekre nézve?

- Ha a lánygyermek 2, a fiúgyermek 2,5 éves korában még nem beszél legalább kétszavas (távirati stílusú) „mondatokban”, semmit, vagy esetleg csak egy-két szót mond, az lehet a megkésett beszédfejlődés jele.

- Az ún. metatézisek (cserék) 1,5 éves korban még életkori sajátosságnak mondhatók (és gyakoriak, pl. tojás helyett tájos, doboz helyett bodoz), azonban ha ez a jelenség 3 éves korban is fennáll, az beszédészlelési (szeriális észlelési) zavarra utal.

- Kb. 2 éves korig jellemző, hogy a gyermekek ún. kettős tárolást alkalmaznak, s mentális lexikonukban a felnőtt nyelvi papucs és a gyermeknyelvi pacsu jól megfér egymás mellett. Ugyanakkor ennek a kettősségnek 2 éves korra szűkülnie kell, egyébként korlátozhatja a szókincs bővülését.

Mindezek a problémák (egymásra épülve) a későbbiekben tanulási nehézségekhez, diszlexiához, diszgráfiához vezethetnek, tehát sokkal jobb időben észrevenni őket, és adott esetben szakember segítségét kérni!

Felhasznált irodalom

Cole, M. – Cole, S. R. 2006. Fejlődéslélektan. Budapest, Osiris Kiadó.

Gósy Mária 2005. Pszicholingvisztika. Budapest: Osiris Kiadó.