Korábban már írtam arról (l. Nyelvfejlődés magzati korban), hogy a szopó mozgás egy velünk született feltétlen reflex, már magzati korban kimutatható a jelenléte. A csecsemőnél különböző ingerek váltják ki. Kezdetben az ajkak, az orr és a homlok érintése, később csak a szájé. Még később, úgy a 18. naptól már önmagában az a testhelyzet is, ahogyan az édesanya szoptatáskor magához öleli a babát. Végül, a 10-12. héttől már az anyamell vagy a cumisüveg látványa, a 4-5. hónaptól pedig az édesanya hangja is elegendő a szopó reflexmozgás beindulásához.

Szerencsések, akik anyatejjel, emlőből tudják táplálni gyermeküket. Így juthatnak hozzá a kicsik a legváltozatosabb tápanyagokhoz (bár természetesen ez az anya táplálkozási szokásain is múlik), méghozzá előre feldolgozott formában. Sajnos a tápszerek csak kényszermegoldások, ízviláguk is szegényes, de leginkább az a probléma velük, hogy összetételükben nem tudják felvenni a versenyt az anyatejjel. Vannak, akikben még az a gondolat is felmerül, hogy a szaporodó táplálékallergiák kialakulásáért esetleg a tápszerek is felelősek lehetnek (ez ismereteim szerint tudományosan nem bizonyított). Ám más szempontból is előnyt jelent az anyamellből történő táplálás a cumisüveg cumijához képest. Annak a csecsemőnek, aki szívóhatással felszorítja a mellbimbót a szájpadlásához, ívelt szájpadlásboltozata alakul ki, kellően tág orr- és arcüregekkel. Levegő nélkül tud nyelni, orrlégzéssel. Eközben erősödnek az ajkai és a nyelv izmai. Ehhez képest a cumisüveg cumija leszorítja a nyelvet a szájtér alsó részébe. Ennek következtében nem tud olyan szépen kialakulni a felső foggerinc, ami torlódó fogsor kialakulásához vezethet. A cumi tartalma ráadásul folyamatosan levegővel keveredik, ami előnytelen szájlégzéshez vezet (Tóth, 2014).

Miért ne cumizzanak még ezen kívül a gyermekek?

A fent leírtak alapján már nem kell magyarázni, hogy a „nyugtató” célzattal alkalmazott cumik fiziológiailag ugyanazt az előnytelen hatást eredményezik az állkapocs, a fogazat és a nyelés, légzés kialakulására nézve. Ehhez hozzátevődik még, hogy ha belegondolunk, egy 4 hónapos baba természetszerűleg mindent a szájába vesz: a nyelvével tapogat, ajkaival csücsörít, utánoz. Ezek a beszéd előkészítő mozgásai. Ha betömjük a száját egy cumival, gyakorlatilag a beszédfejlődését akadályozzuk. És mielőtt még felmerülne a kérdés a kereskedelmi forgalomban kapható ún. logopédiai cumikról: a valódi logopédusok szerint ezeket (is) nyugodtan felejtsük el!

Felhasznált irodalom:

Tóth Erika Katalin 2014. Ez a beszéd! Budapest: Saxum Kiadó.