3-tól 6 éves korig beszélünk az óvodáskori nyelvi fejlődés szakaszáról. Talán a legfontosabb azt megjegyezni, hogy óvodás korban a gondolkodás és a nyelv egymással párhuzamosan fejlődik (rendkívül dinamikus kognitív és nyelvi fejlődés zajlik egyébként!) – a továbbiakban igyekszem ezt példákkal is alátámasztani, hogy hogyan.

Az óvodások lekapcsolódnak az „itt és most”-ról, előtérbe kerülnek a gondolati képeik. A memóriájukban kategorikus rendezkedés zajlik, ezekkel a kategóriákkal műveleteket végeznek – mindez pedig a nyelvtani fejlődés, a tudatos nyelvhasználat fontos támogatója. Gondolkodásuk ugyanakkor eltér a felnőtt realista világától: az óvodás fejében még összefolyik a valóság és a fikció – ezt nevezzük mágikus gondolkodásnak. Ez azt is jelenti, hogy a felnőttek világát ők egyedi gondolkodással, saját logikával követik. Végtelenül élénk a fantáziájuk, amelybe gyakran belépnek a képzeletbeli barátok is.

A kép forrása: http://www.zalaszam.hu/szinhaz/evad/0304/kisfiu/site/kisfiu.htm 

Tudjunk róla, hogy a képzeletbeli barátok megjelenése ebben az életkorban természetes. Fontos funkciójuk lehet a lelki egészség szempontjából. S ha ez biztató: általában a magasabb intelligenciájú gyerekeknek szokott képzeletbeli barátja lenni. De milyen hatással vannak a képzeletbeli barátok az óvodások nyelvi fejlődésére?

• A 3-6 éves korú gyerekek egy képzeletbeli társ segítségével megfogalmazhatják azt, amit nyelvileg még nem tudnak kifejezni (mert nincsenek a nyelvi fejlettségnek azon a szintjén, ami az esetleges gondolati vagy érzelmi tartalom megfogalmazásához szükséges lenne).
• Nem kisebb mértékű szerepük, hogy beszélgetőtársaik a gyerekeknek, akiknek segítségével nyelvi képességeiket tréningezhetik. Különösen nagy szükségük van erre azoknak a gyerekeknek, akik a közvetlen, reális környezetükből valamilyen oknál fogva kevesebb nyelvi interakcióban részesülhetnek.

A képzeletbeli társ jelenléte kb. 7-8 éves életkorig természetes. Ugyanezt a szerepet egy plüssjáték is betöltheti, amennyiben azt személyiségvonásokkal ruházza fel a gyermek. A megfelelő időben ők segíthetnek az anyától való leválásban, a szorongás csökkentésében. Másrészt bizonyos szempontból egy életen át is velünk maradhatnak amolyan „átmeneti tárgyak” formájában, melyek alapvető funkciója, hogy valamiféle biztonságérzetet nyújtanak számunkra. (Bizonyára több felnőtt is akad, akinek visszatérve a gyermekkori helyszínekre, a szülői házba akad egy-két tárgy, amit ilyenkor szokásosan megnéz, megfog, használ, vagy akár egy helyszín, ahová rituálisan ellátogat… Éppen ez történik Az aranypolgár című filmben is – lásd: rózsabimbó.)

A világirodalomban is jócskán megjelennek az ilyen korú gyerekek mellett ezek a képzeletbeli társalkodópartnerek. Ott van pl. Joanne Harris Csokoládécipőjében Anouk nyuszija, Papucs. Aztán Lázár Ervin Bruckner Szigfridje. Vagy elég, ha a Brontë-nővérekre gondolunk, akik egész képzeletbeli államokat alkottak.

De nemcsak ilyetén élénk az óvodások fantáziája: igen kreatív szóalkotásaik is vannak! Ilyesmikre gondolok itt, amikor pl. a lovaskocsira azt mondják, hogy „lótaxi”, vagy a munkahelyre, hogy „dolgozó”.

Hogyan reagáljon helyesen a szülő, a család az óvodás gyermekek képzeletbeli barátaira?

- Semmiképp se kinevetni, semmissé tenni vagy utasító módon elűzni a gyermek mellől!

- Ha a kicsi azt mondja: „Anyuuu! Ráültél X-re!”, akkor kérjünk bocsánatot, és hagyjunk helyet az étkezőasztalnál X számára is!

- Vegyünk részt a gyermek játékában? Igen! Nem határok nélkül természetesen, hanem szolidan támogatóan, megengedően.

- Mi magunktól azonban soha ne kezdeményezzünk! Pl. ha a gyermek nem kéri, mi ne javasoljuk, hogy hé, X-et nem akarod magaddal hívni? Direktben ne vegyük elő a témát, csak ha a gyermek hozza, akkor fogadjuk el!

Ha belegondolunk, ez az egész „játék” plusz támogatást ad a nyelvi és beszédkészségek fejlődésének: még egy szereplőt bevonunk a társalgásba (és máris nem csendben vagyunk, hanem társalgunk!), amiből a gyermek újabb és újabb mintákat kap, nemcsak a szókincsének bővítéséhez, hanem a nyelvtani kompetenciájának, továbbá a pragmatikai tudatosságának (társas nyelvi tudatosságának) a fejlesztéséhez is.